A Duna

A második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban a Fekete-erdőben ered, két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányba 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. A magyarországi főágának hossza 417 km.

 

Neve:

A folyó neve az ős-indoeurópai nyelv *dānu (jelentése „folyó, folyam”) szavából ered. A mai oszét nyelv don (jelentése „víz, folyó”) szava hasonlít hozzá. Az Ister a Duna alsó folyásának antik neve. Nevét az ógörögből is származtatják, de kelta eredetűnek is tartják egyes nyelvészek. Ugyanakkor egyes nyelvtudósok az azonosság miatt a sumer Istár, a termékenység és a háború istennőjének a nevével hozzák összefüggésbe.

A Duna elnevezése más nyelveken:

·         bolgárul: Дунав (Dunav)

·         horvátul: Dunav

·         latinul: Danubius vagy Danuvius

·         németül: Donau

·         ógörögül: Istros

·         románul: Dunărea

·         szerbűl: Дунав / Dunav

·         szlovákul: Dunaj

·         ukránul: Дунáй (Dunáj / Dunay)

 

 

Hossz: 2850 km

Forrásszint: 1078 m

Vízhozam: 30 km-rel Passau előtt: 580 m³/s

Bécs: 1900 m³/s

Budapest: 2350 m³/s a torkolat előtt: 6500 m³/s

Vízgyűjtő terület: 817 000 km²

Forrás:

Fekete-erdő (Schwarzwald-Baar, Baden-Württemberg, Németország)

Torkolat: Fekete-tenger (Románia és Ukrajna) 

Országok:

A teljes vízgyűjtő százalékos megoszlása:

 

·         Románia (28,9%)

·         Magyarország (11,7%)

·         Ausztria (10,3%)

·         Szerbia (10,3%)

·         Németország (7,5%)

·         Szlovákia (5,8%)

·         Bulgária (5,2%)

·         Bosznia-Hercegovina (4,8%)

·         Horvátország (4,5%)

·         Ukrajna (3,8%)

·         Csehország (2,6%)

·         Szlovénia (2,2%)

·         Moldova (1,7%)

·         Svájc (0,32%)

·         Olaszország (0,15%)

·         Lengyelország (0,09%)

·         Albánia (0,03%)

Dunai települések:

Az alábbi lista a jelentősebb településekre szorítkozik.

Németország: Donaueschingen, Ulm, Ingolstadt, Regensburg, Passau

Ausztria: Linz, Ybbs an der Donau, Melk, Krems an der Donau, Tulln an der Donau, Bécs, Hainburg, Grein an der Donau

Szlovákia: Pozsony, Komárom, Párkány

Magyarország: Győr, Gönyű, Komárom, Esztergom, Szob, Visegrád, Nagymaros, Kismaros, Verőce, Vác, Göd, Dunakeszi, Szentendre, Budakalász, Budapest, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Ercsi, Dunaharaszti, Ráckeve, Dunaújváros, Dunaföldvár, Solt, Paks, Kalocsa, Baja, Mohács

Szerbia: Apatin, Gombos, Palánka, Újvidék, Zimony, Belgrád, Kevevára, Szendrő

Horvátország: Vukovár

Románia: Újmoldova, Orsova, Szörény vár, Calafat, Corabia, Turnu Măgurele, Zimnicea, Gyurgyevó, Olteniţa, Călăraşi, Feteşti, Cernavodă, Hârşova, Măcin, Brăila, Galac, Isaccea, Tulcsa, Sulina

Bulgária: Vidin, Lom, Orjahovo, Nikopol, Szvistov, Rusze, Szilisztra

Ukrajna: Renyi, Izmajil, Kilija

Vízrajza:

A Duna rengeteg mellékággal rendelkezik hosszú folyása során. Ezek közül a hazai legjelentősebbek:

• Kis-Duna (Csallóköznél)
• Mosoni-Duna Szigetköznél
• Szentendrei-Duna
• Ráckevei-Duna

A főbb, illetve kisebb mellékágak egy vagy több szigetet is körülzárhatnak. Ezek közül a legnagyobbak a Csallóköz, a Szigetköz, a Szentendrei-sziget, a Csepel-sziget, a Mohácsi-sziget és a Duna dobrudzsai kanyarulatánál a Bala-sziget.

A Duna-delta is alapvetően három ágból tagozódik. Ezek északról délre a következők: Kilia-ág, Sulinai-ág, Szent- György-ág.

A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a folyó keskeny és igen mély. A Vaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s közül alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között (a zsilipekkel duzzasztott szakaszokon lényegesen kisebb), a Duna-delta környékén pedig a sebessége szinte nulla. A folyó szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Széchenyi lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet.

A folyó vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz 1501-ben Bécsben következett be. Ekkor a folyó vízhozama itt mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen áradás volt 1838-ban Pesten.

Földrajza:

A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül. Alapvetően (mint minden folyót) a Dunát is három szakaszra lehet bontani, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára. A felső szakasz a Duna forrásától nagyjából a Morva folyó torkolatáig tart. Itt alapvetően a gyors sodrás, a vízszint jelentős esése jellemző. A folyó nagymértékben bontja a partjánál lévő kőzeteket, mélyíti medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja. A középső szakasz a Morva torkolatától nagyjából a Kárpátok déli vonulatáig, Szörényvárig tart. A középső szakaszon a folyó sebessége mérséklődik. Az alsó szakasz, amely Szörényvártól a Duna-deltáig ér, jellemzően nagyon lassú folyású és kis esésű. A Duna-delta alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt a Fekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőek, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja. Ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.

Mellékfolyói:

A Duna 2850 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:

 

·       Németország:	Altmühl, Iller, Lech, Naab, Isar, Inn
·         Ausztria:	Traun, Enns, Morva
·         Szlovákia:	Morva, Vág, Garam, Ipoly
·       Magyarország:	Rába, Ipoly, Sió
·         Szerbia:	Tisza, Száva, Temes, Nagy-Morava, Duna-Tisza-Duna-csatorna
·       Horvátország:	Dráva
·         Románia:	Zsíl, Olt, Argeş, Duna–Fekete-tenger csatorna, Szeret, Prut
·         Bulgária:	Timok, Iszkar
·         Moldova:	Prut

Dunai élettér:

A Duna amint különböző éghajlatú, hidrológiájú területeken folyik keresztül, változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A hosszanti tagozódás mellett jellemző a folyókörnyék keresztmetszeti tagozódása is. Az áramló víztömegek, a mederfenék, a víz felszíne, a holtágak és az árterek mind-mind különböző feltételeket biztosítanak az élőlények számára.

Flóra:

A Duna holtágai és lassabb – elsősorban alsó – folyásai növényi planktonban gazdagok. A gyorsabb folyószakaszokon ezek az élőlények ritkák, mivel a folyó sodrása magával ragadja őket. Több ilyen egysejtű planktont kovapáncél véd. Ezek a zöldmoszatok nyáron, lassan áramló vizekben elszaporodva zöldre festik a vizet. Az úszó planktonok mellett elsősorban a partközeli aljzaton is találni egyszerű növényi és bakteriális képződményeket: elsősorban prokarióta kékmoszatokat és eukarióta zöldmoszatokat. A planktonok sok szerepet töltenek be, egyrészt a tápláléklánc legalsó fokán az állatoknak táplálékul szolgálnak, másrészt az ember által okozott szennyezések elbontására is kiválóan alkalmasak. A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokat találni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara. A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is, kijjebb sás fajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjés található a folyó mellett. A távolabb található ligetben a magasabb termetű fehér fűz, fehér és fekete nyár jellemző. Végül, a kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező területeken a Dunára nagyban jellemző „galériaerdők” jönnek létre, ahol a kocsányos tölgy, a mocsártölgy, a szil- és a kőrisfa mellett több kúszónövény, így iszalag, vadszőlő és komló jellemző. A folyótól távolabb eső holtágakban láperdő társulások jönnek létre. Itt a legjellemzőbb fa az enyves éger, az aljnövényzetben pedig mohák és harasztok jellemzők. A dunai holtágak védett növényfaja a lápi csalán. A néha vízzel elárasztott területeken továbbá efemernövények sokasága éli gyors életét. Ilyenek az apró csetkáka, az iszapkáka, az iszaprojt, a csomós palka, a barna palka, a vörös libatop, az iszapi gyopár, az erdei kányafű, a vándorveronika és különböző májmoha fajok.